Clary Fray
Kiskoromban elkezdtem rajzolni.De nem virágokat, házikót, meg katicákat...Messze nem.Egy jelet.Magam sem tudom, hogy mit jelent, de mindig azon kaptam magam, hogy ezt rajzolom, kisebb-nagyobb méretben.Leckeírás, olvasás, de még dolgozatírás közben is.Nem voltam tudatában, hogy mit rajzolok.De térjünk is vissza a mai napra...Egy fontos nap a számomra,és nem,nem azért mert tizennyolc lettem.Ma van a felvételim a Carol Givin Művészeti Akadémiába.Rettenetesen izgulok,hiszen ezen múlik a jövőm.Mindig is bátor lány voltam,de most úgy érzem,hogy mindjárt felrobbanok...
Ezekkel a gondolatokkal keltem fel ma
reggel.Még most sem hiszem el,hogy Főiskolába megyek.Kikeltem puha takaróm alól,és rögtön megéreztem a novemberi fagyokat.Felhúztam a pihe-puha köntösöm,majd lementem az ebédlőbe.Anya és Luke,már várt egy születésnapi reggelire.Ja,és Lukeról!Kiskorom óta ő nevelt fel.Apukám kiskoromban elhagyott,így nem tudok róla semmit.De ez nem ronthatja el a születésnapom.
-Boldog Születésnapot!-kiáltották egyszerre.
-Köszönöm,de most csak bekapok egy-két falatot,mert tízre megyek a felvételire-fogtam egy pár darab pogácsát,majd felszaladtam a szobámba.Ám fent megtorpantam,ugyanis meghallottam,ahogy anya és Luke beszélgetnek.Jó,tudom,nem szép dolog hallgatózni,de anya hangja nagyon fura volt.
-Luke,mégis akkor mikor mondjam el neki?És hogy?
-Jocelyn.Tudtuk mind a ketten,hogy egyszer el kell neki mondanunk-anya Luke karjaiba borult,mire én gyorsan beszaladtam a szobámba.Anya mégis mit akar elmondani?Soha nem volt egymás előtt titkunk.Mindegy is...Most nem erre kell koncentrálnom.Hiper szuper gyorsasággal felhúztam egy elfogatható ruhát.Soha sem voltam az a lány aki folytonosan feltünő ruhákba járt.A hajamat megfésültem,és hagytam,hogy vörös tincseim vállamra hulljanak.Kihúztam a szemem,szempilla spirál,és egy halvány füstös hatású smink után még egy halvány szájfény és kész is vagyok.Bőrdzsekimet hozzá csapva néztem bele hatalmas falitükrömbe,majd rábólintva,felkaptam a rajzaimat tartalmazó mappát,majd lesiettem.Mindkét "szülőm" arcára puszit adva,elhagytam a házat,de az ajtóban még vissza kiáltottam.
-Ebédre itthon vagyok!-felhúztam egy magassarkús csizmát,majd fogtam egy taxit és elindultam a felvételire.Megálltam a hatalmas épület előtt.Nagyot sóhajtottam,majd végül beléptem.A csizmám kopogós hangja csak úgy visszhangzott az építményben.Végig mentem a folyosón,majd beléptem egy kisebb terembe.A helyiségben egy asztal volt,amely mögött három festőművész ült.
-Jó napot!A nevem Clary Fray-mutatkoztam be.
-Szia!Mutasd,meg kedvesem a műveidet!-mondta kedvesen,egy harmincas éveiben járó nő.Odanyújtottam nekik a mappám,amit ők szemügyre vettek.Már éppen kezdtem megkönnyebbülni,ám akkor megpillantottam egy nem oda illő darabot.Ezeken azok a jelek voltak,amiket csak úgy rajzoltam.
-Ez miket ábrázol?-kérdezte a bal szélén ülő férfi.Na most légy okos Clary.
-Ez...Pár ötlet egy képregényhez amit a barátommal terveztünk...Tévedésből került a rajzok közé-mondtam zavartan.
-Pedig ez kifejezetten jó rajz.Tetszenek,ahogy szépen kivannak dolgozva.A Carol Givin Művészeti Akadémia pont ilyen növendékeket keres.Fel van véve-nyújtotta vissza a rajzaimat a középen ülő fiatal nő.Mindegyikük aláírt egy papírt,mely szerint mostantól ide járok.
-Köszönöm szépen,Viszontlátásra!-köszöntem el,majd elhagytam a helyiséget.Egyenesen a Simonnal megbeszélt helyre vettem az irányt.Simon hét éves korom óta a legjobb barátom és mindig számíthattam rá.Soha sem hagyott cserben,ami nálam nagy szó,ugyanis néha elviselhetetlen vagyok.Körülbelül öt perc alatt ott is voltam az étterem előtt.Simon a szokásos asztalunknál ült.Szomorú,és csalódott arcot vágva közeledtem felé.-Na?Felvettek?Ki mondta,hogy nem...Elintézem!-oda nyújtottam neki a lapot,amire ő felnevetett-Komolyan?Szomorú arc?-mosolygott miközben megölelt.
-Azt ne mondd,hogy nem volt jó!-vigyorogtam,majd helyet foglaltam.
-Mit kértek?-jött ide egy pincérnő.
-A szokásosat-vágta rá azonnal Simon.Miután kihozták azt amit kértünk,Simon csak beszélt és beszélt.Tudom nem szép dolog,de egyáltalán nem figyeltem rá.Egy hirtelen mozdulattal rátenyereltem egy kenyérdarabkára,ami nem össze tört,hanem valamilyen úton-módon bele nyomtam a papírba.Csak egy kérdésem volt...Mi történik velem?
